Az új kenyérért való hálaadás és az államalapítás ünnepét ültük meg augusztus 20-án a bábonymegyeri Református templomban. Augusztus 20. elsősorban a hálaadásról szól, hiszen nincs semmink, amit ne Istentől kaptunk volna – legyen az országunk, vagy a kenyér az asztalunkon. Augusztus 20-án az államalapításról és István király 1083-as szentté avatásáról emlékeznek meg a magyarok. Felvetődik a kérdés, hogy protestánsként hogyan tudunk az ünnephez kapcsolódni szervesen. Hálaadással tekintünk vissza az államalapító uralkodóra, főképp arra, hogy rajta keresztül vette föl Magyarország a keresztyénséget. Az aratás fontos kép az egész Bibliában, az Ószövetségben ott van Ruth könyve, amelyet a zsidók aratási ünnepükön fölolvasnak. Az Új­szövetségben pedig aratási ünnepen zajlik a pünkösdi történet: ott születik meg az egyház.

1948-ban az akkori regnáló rendszer fordított az ünnepen, száműzte a szent királyt, majd az ‘újkenyér’ szimbólumát emelte fő helyre. Az aratást korábban is ünnepelték a gyülekezetek, csak nem ‘újkenyérként’ hivatkoztak rá. Ilyenkor hálát adtak Istennek azért, hogy megáldotta a vetést és az aratást, és kirendelte a mindennapi kenyeret. A korabeli prédikációkban sűrűn megemlékeztek a szűk vagy a bő aratásról. Ekként tettünk mi is együtt a szépszámú református gyülekezettel és érdeklődőkkel falunkban. Sándor Zoltán lelkipásztor először az ünnepi liturgiáját hallgattuk meg majd következett, Mojzner Ferenc ünnepi kenyér szentelőre íródott saját verse és végül az ’újkenyér’ szentelés. Az ünnepi liturgián községünk nyugdíjas énekkara is fellépett a hagyományok szerint, ezzel is színesítették műsorukkal a ünnepet.

Bábonymegyer 2021-08-20