Nagy tisztelettel köszöntöm Önöket, a hagyományosnak sajnos nem nevezhető március 15.-i ünnepünkön, mellyel az 1848-as forradalom és az 1849-es szabadságharc emlékének tisztelgünk. Immáron 173 év telt el azóta, hogy történelmünk egyik legfelemelőbb pillanatát, óráit, napjait élte át a pesti ifjúság idealizmusa, mely győzedelmeskedett a mindig lehúzó kishitűséggel szemben.

Fontos lenne, hogy a jelenlegei pandémiás helyzetben is még jobban együtt működve erősítsük egymást és ne a széthúzás legyen köztünk. Mert csak így lehet közös jövőt építeni ezt már a márciusi ifjak is belátták. A közösen való gondolkodás mindig tetteket szül.

Persze a később történtek ismeretében ez túlzottan is sommás kijelentésnek tűnhet. Hiszen volt egy szabadságharc, egy súlyos katonai vereség, megadás, megtorlás, rémuralom, néma ellenállás. Mégis állítható, hogy az önkényuralom bástyái ekkor kezdtek leomlani. A reformkorban ugyan sokat fejlődött az ország. A masszívnak látszó, vastag falak hajszálrepeséseit már feszegette a történelmi idő, de még a legnagyobbak – Kossuth és Széchenyi – sem hitték, hogy ez képes ledönteni a hazánkat bénító és korlátozó Habsburg rendszert. Nem Magyarországé volt az első szikra, Bécs és Párizsban, Olaszországban és a német államokban is ekkor támadtak fel a forradalmi elégedetlenség hullámai. Megragadni a pillanatot a fiatalok bátorságára volt szükség. Ez nem a csendes bölcselet időszaka volt. Hisz a legnagyobb cél a közjó, hazánk politikai és gazdasági függetlenségének elérése volt a tét, az esély. Erre a bátorságra, akaraterőre ma is szükség lehet, ha nem is radikális formában. Egy másik nagy tanulság, hogy széles összefogással sikerült a történelmi távlatból már látható sikert elérni. Talán nem kellene ma is jobban összefogni itt a Kárpátok harapófogójában élő maroknyi honfitársunknak? A nemzetiségeket akkor nem sikerült a forradalmunk mellé állítani, sőt többségük részt vett a szabadságharc ellen irányuló hadi cselekményekben. A kirekesztés ellenségeket szülhet. Az összefogás, a megegyezés, a közösség viszont a legyőzhetetlen erőnek életereje. Visszakanyarodva a történésekhez látható, hogy a reformkor politikusai után jött egy fiatal, radikális generáció, az ún. „országgyűlési ifjak”, a kor olyan fiatal tehetségével a soraikban, mint Petőfi, Vasvári, Jókai, akik tenni is mertek a drámai pillanatban. Mindenki ismeri a legnevezetesebb konkrétumokat:

• A 12 pont ismertetése és kinyomtatása, a Nemzeti dallal együtt.
• A bebörtönzött Táncsics Mihály kiszabadítása.
• A betiltott Bánk Bán előadása

Iskolák, más intézmények, utcák nevét adjuk a hősök előtt adózva ma is. Petőfi, Jókai, Arany János, Kossuth, Széchenyi, Batthyány Lajos, Damjanich, Klapka, Bem, és társaik, valamint a névtelen hősök és áldozatok ezrei előtt tisztelgünk nemes hazafisággal.  

A szabadságharc, ha a hatalmas túlerő leverte is, nem bukott el. Hisz

„Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hű kebel Szakadt meg a honért.”

A szabadság, vagy annak inkább csak a kis része kézzelfogható, napi valósággá vált sokak számára. Nem bukott el azért sem, mert példát és erőt mutatott a  zsarnokság elleni küzdelemben, 1848, Te csillag! Te vagy a mérce, a mérték, amely a széthúzás idején a szabadság gondolataival egyesítheted a nemzetet, vagy erőt adsz akár a megtorlás, akár más zsarnokságok legsötétebb korszakaiban. Ne feledjük, hogy márciusi forradalom és szabadságharc a kegyetlen megtorlás ellenére is előkészítette egy bölcs kiegyezés lehetőségét, egy szinte példátlan fejlődést 1867-től az első világháború vérzivataráig. Deák Ferenc és társai felismerték az egyetlen esélyt hazánk kulturális és gazdasági felemelkedéséhez. Elődeink nagyon is megbecsülték 1848 emlékezetét. Nekünk egy békés rendszerváltás gyermekeinek is meg kell becsülnünk. Belőle tanulhatjuk meg életre váltani a szabadságot, az emberhez méltó teljes életet. A szabadság csak lehetőség, sőt nem örökkévaló. Nap-nap után, újra meg újra meg kell küzdeni érte. Kívánom, hogy ez a küzdelem sikert hozzon a Nemzetnek, Bábonymegyernek, Önöknek és a családjuknak, barátaiknak!

Vezessen bennünket 1848-49 szelleme és példája eme úton továbbra is. Ápoljuk hőseink emlékét méltósággal eme napon, míg világ a világ.

Köszönöm a figyelmet!

Bábonymegyer Község Képviselő testülete és

Knopf Antal polgármester